A jövő nemzedékért

1 Mózes 26: 2-5
Mert megjelent neki az ÚR, és ezt mondta: Ne menj Egyiptomba, hanem abban az országban lakj, amelyet én mondok neked! Maradj jövevényként ebben az országban, én pedig veled leszek, és megáldalak, mert neked és utódaidnak adom ezeket az országokat mind, és megtartom azt az esküt, amellyel megesküdtem apádnak, Ábrahámnak. És úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az égen a csillag. A te utódaidnak adom mindezeket az országokat, és a te utódod által nyernek áldást a föld összes népei, mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.

Isten elmondta Izsáknak miért halmozza el áldásaival: mert apja, Ábrahám halgatott Isten szavára és engedelmeskedett Istennek. Ilyen egyszerű. Vajon hányszor tekintett Isten valamelyik ‘ősöm’ hitére engedelmességére, amikor áldásiaval vett körül? És mi jobbat, többet értékesebbet kívánhat egy szülő a gyermekének, mint a Mindenható Isten jóindulatát, áldását, gondviselélét. Hogyan lehet ezt ‘bebiztosítani’? Hallgatni Isten szavára, engedelmeskedni Istennek mindenben, mindenkor, mindenhol. Odaszánás. Isten legyen az első életemben. Biztos befektetés. Mi elmegyünk, meghalunk. Utódaink áldottak lehetnek, bárhogyan alakul majd a történelem. Kész vagyok-e megadni az árát? Túl sok ez? Nézzek Isenre, aki az Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ekkora szeretet láttán akarhatok-e mást, mint hogy “legyen meg a Te akartod” az én és családom életében?