Jer 30,10 – Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR -, és ne reszkess, Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból, gyermekeidet a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki.
Jer 40,9 – Gedaljá, Ahikám fia, Sáfán unokája pedig esküvel biztatta őket és embereiket: Ne féljetek attól, hogy a káldeusokat kell szolgálni! Telepedjetek le az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz!
Jer 42,11 – Ne féljetek Babilónia királyától, akitől most féltek! Ne féljetek tőle – így szól az ÚR -, mert veletek vagyok, megszabadítalak és megmentelek benneteket a kezéből!
Jer 46,27 – De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítlek a messzeségből, ivadékaidat a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki.
Jer 46,28 – Ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR -, mert én veled leszek! Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak, de neked nem vetek véget. Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.
Félelmes időkben milyen éltető Isten bátorítása. Milyen nehéz lehetett elfogadni a fogság tényét, azt, hogy annak úgy kell lennie. Van, hogy a nem szeretem dolgok is benne vannak a “pakliban”, el kell fogadni őket, akkor is ha nem értjük. Felismerni és elfogadni Isten vezetését, akkor is amikor elfogadhatatlannak tűnik. És a reménytelen jövő ellenére is remélni, túllátni a láthatón… mert Isten nem hagy el, akkor sem amikor megfenyít.
Filed under: Ne félj! | Tagged: Jeremiás | Leave a comment »