Rádiózás margójára

A minap hallottam a rádióban, hogy egy magát keresztyénnek valló parlamenti képviselő (azt mondják, ez egy keresztyén ország) húsvét után, mikor felszólalt a hagyományokhoz híven (szép hagyomány ez a románok között) “Krisztus feltámadt!”-tal köszönt. Erre a hagyomány szerint a kötelező válasz: “Valóban feltámadt!”. De nem kapott választ. Sőt azt mondták neki, hogy ez politikai állásfoglalás.

Hol vannak a templomban is, a papok által is kampányoló képviselők?

Keresztyén országban élünk?

A hagyományok ennyire sértők?

Igaz-e, hogy Krisztus feltámadt? Hisznek-e ebben azok akik a nagy kérdésekben döntenek? Ha nem, miért olyan nehéz a hagyományt őrizni, hisz ez csak egy szokás? Vagy mégis igaz lehet? S talán számot kell adni a ma is élő Krisztusnak? Ha nem mondanak ki valamit, akkor az nem igaz, nem létezik?

A keresztyén hagyományokat csak a magánéletben lehet megélni?

Úgy hallottam, hogy a nagy változások lentről a nép köréből, a sokaktól indulnak. De a sokak képviselői talán elárulnak valamit azokról akiket képviselnek…

Ebben az évben igazán kevészer hallottam a szép köszöntést: “Cristos a înviat!” s a választ: “Adevărat a-nviat!” Ma már minden relativ, azt hihetsz amit akarsz, főleg ha nem vagy keresztyén. Nekem az jutott eszembe, amit a Zsoltárok könyvében olvastam, hogy a föld királyai, a fejedelmek összegyűlnek és együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen és a mennyben lakó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: